Közeleg az első szülinap... Anya meg csak kattog már hetekkel előtte mit hogyan kéne csinálni, hogy tökéletes legyen minden a nagy napon. Persze bárkit is fárasztok az ötleteimmel a válasz általában a "tök mindegy, úgysem fog rá emlékezni". Ami tényleg igaz, de attól még, hogy nem emlékszik, abban a pillanatban, azon a napon csodás élményei lehetnek. 

Az első karácsonyt sikerült túl stresszelni és végül nem is sikerült, úgy ahogy elterveztem, így most az első és legfontosabb küldetésem az volt, hogy ne válaljam túl magam. Mindig mindent én akarok csinálni és ezer ötletet megvalósítani, ami szinte lehetetlen és mindig az a vége, hogy az éjszaka közepén is a konyhába robotolok, vagy épp mikor szívem szerint a picivel játszanék, akkor is sütnöm/főznöm kell. Így most a szülinapjára összeraktam egy heti menetrendet, hogy melyik nap mit fogok megcsinálni és szerencsére működött is.

A második legfontosabb pont a torta volt. Hetekig kutattam a recepteket, de mindbe volt valami olyan hozzávaló, amit nem tudtam, hogy adhatok e neki vagy sem. Bár korán kezdtük a hozzátáplálást és elvileg már 11 hónaposan mindent ehetett, de mindig volt egy két kivétel, amit elmondott a védőnő, hogy bár mindent ehet, de felsorolt egy fél boltot, hogy de azért azokat még ne adjam. Végül aztán írtam egy listát a védőnőnek, hogy miből készülne a torta és szerencsére mindenre zöld lámpát kaptam, így megszületett a torta a fejembe, hogy milyen is legyen. Nah de mivel díszítsem? Se fondant, se csokimáz, se cukor díszítés, így jött egy újabb fejtörés, amiből született egy újabb ötlet és egy újabb fejtörés. Elhatároztam, hogy minden szülinapjára a tortára valami olyan tortadíszt veszek, ami megmarad emlékbe. Egy unikornist szerettem volna első szülinapjára, de azt sehol se sikerült találnom, így lemondtam róla, végül a leányzó maga választotta ki a boltban, hogy melyiket szeretné. Bár természetesen miután választott vitte volna a többi figurát is.

Két tortát készítettem. Egy rendes tortát, amiből mindenki ehet és egyet ami csak az ővé volt, egy úgynevezett Smash Cake tortát, amit a street kitchen oldalán találtam meg. Rögtön megtetszett az ötlet. A lényege, hogy a tortán minden ehető legyen és elé lehessen rakni, ő pedig azt csinál vele, amit csak szeretne. Alig vártam, hogy elé rakhasssam és majd jól bele mászik és majszolgatni kezdi... Hát nem így lett. Végig a nagy tortát leste, így hát azt raktuk elé, nah azt rögtön elkezdte szét szedni. Szerencsére azt is úgy készítettem el, hogy minden ehető volt rajta a tortadíszt leszámítva, így nyugodtan tudta eszegetni. Meglepetésemre azt hittem, majd örülni fog a krémeknek, hogy valami újat kap, általába szereti mikor valami újdonság kerül elé, de a tortáról valahogy csak a megszokott gyümölcseit és kekszeit lopkodta le. 

A harmadik és egyben utolsó pont az ajándék volt. Talán az egyik legnehezebb feladat hiszen ilyen téren, úgymond minden héten szülinapja van. Ha anya egyszer elszabadul bármilyen boltba, tuti, hogy a leányzó kap egy ruhát vagy egy játékot, így most nagy bajban voltam mit is lehetne még venni neki. Végül csak egy kis legót kapott és inkább másnap elvittük egy strandolásra, mert azt nagyon imádja. Ajándék meg úgyis volt dögivel a család többi tagjától. A kicsomagolást imádja, sokszor jobban játszik a dobozokkal, mint azzal, ami benne van.

Azt hiszem tökéletes szülinapi hétvégét sikerült neki összehoznunk, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy megkaptuk az első igazi nagy cuppanós puszinkat